Cicus blogja

Gondolatok az 1000 fős kórusról

2019. június 05. - Anita cicus

Részt vettem egy különleges helyen, amely egy ún. gospel által nagy koncerten kell részt vennem. Az Ez az a nap! jóvoltából lehetőségem nyílt arra, hogy a fellépjek szombaton. Februárban jelentkeztem online, és ezt a helyszínen is megerősítettem. Ennek kifejezetten örültem, mert ezt fel tudom használni máskor is, más alkalmakra. Meglepjem azokat, akik eljönnek az Ez az a nap koncertre, amely a Budapest sportarénán tartottak! Őszintén szólva nem várok semmit ettől az egésztől. Ez az alkalom arra volt jó, hogy fejlesszem magam, szokjam a közösséget. Amit szerettem volna megkaptam. Ági egyszer azt mondta, hogy mindig figyel rám, hogyan éneklem szólamonként és neki az is számít, hogy erre a stresszre felkészítsen. Az 1000 fős kórus 4 órás volt a próba, de kissé kimerültem, mert ez egy kicsit sok volt.

Megjegyeztem azt, amikor éretlen lány voltam, akkor elfogadónak tartottak engem. Visszaemlékeztem arra, hogy Barna a gitárjával bandukolt a többiekkel Szendrőlád felé. Nem biztos, hogy itt olyan barátra találnék, mint Bence, Z. Zoli, vagy Sanyi manó.  Megfigyeltem rengeteg embert, akik közönség felé énekeltek, mint Marcsi. Nem lettem féltékeny, sőt elfogadtam, amilyen jó tehetségük születtek. Az alkalom előtt beadták a papírjainkat és megmondták, hogy milyen énekek lesznek. Úgy éltem meg, mint az első gospel kórus idején. Ültem, énekelgettem és hirtelen ábrándozva éreztem magam, aki felhők között repültem. Most azonban életem megmentése és rendbetétele a tét. Erőt merítettem, hogy megtanultam a hibákat, és küzdök amíg lehetséges.

Az Ez az a nap! rendezvények 2000 óta vannak jelen Budapest életben, melyre 30 országból több mint negyedmillió résztvevő volt kíváncsi az elmúlt 15 évben. Rendezvényeinken minden korosztály megtalálja a számára kedves programot. A zenei programban mind fiatalok, mind a középkorúak és idősebbek is találnak olyan zenei élményt, amely számukra meghatározó lehet, legkisebbeket pedig játszóházba várjuk a rendezvény ideje alatt. A modern stílusú keresztény zene mellett rövid megszólalásokban bátorítják a jelenlévőket a meghívott előadók.

1 év múlva Európa egyik legnagyobb stadionját, az egykori Népstadion helyén épülő Puskás Ferenc Stadionba szerveznek tovább!

Meg voltam elégedve magammal, hogy felszabadultabb voltam és könnyedén vettem az akadályokat. Egyre inkább felszabadult voltam és segítőkész. Eleve az autizmusom olyan, mintha egy álomvilágba élnék, és igyekszem ledönteni az akadályokat. Könnyedén, mint az Amerikai nagykövetség által gospel workshop. Az, hogy némely esetben kicsit zavarban voltam ez sajnos természetes, nem lehet ezen változtatni. De minden jól sikerült az éneklés terén. Nagyon büszke voltam magamra, bár kissé kapkodósnak tartottam az ének leckéket. Érdekes, hogy az emberi kapcsolatok mennyire nehezek.

Írok egy érdekes hasonlatot. Annak idején a Nem Adom Fel csapattal együtt elmentem falunapozni. Az emberek és az emberi kapcsolatok is sokszínűek és bonyolultak voltak. Az ismerkedés, mint ahogy fentebb írtam nem biztos, hogy tartós barátságot hozhat. Ha ki is alakul valami is, milyen jövője lehet?
2013 Június óta tagja vagyok a Never Give Up Gospel kórusban, és nem kívánok lemondani az álmaimról. Szerencsére nem olyan, ami a pénzről szól. Azok idegesítenek! Egyszer depressziós voltam, amikor a NAF együttes és a többiek szó szerint kiközösítettek, mert szégyelltem beszélni, hogy akarok csatlakozni hozzájuk. Egy olyan helyen voltam, ahol meg tudtam nyugodni és fejlődtem egy kicsit, de szó szerint menekültem onnan, mert a pénz hozzám beszélt. Visszajöttem a közösségibe, kicsit önmagam lehettem, de tartok a konfliktusoktól. Önmagam adtam, nyílt vagyok a vágyaimmal kapcsolatban, de nem viszem túlzásba. Másképpen gondolkodok, mint az átlagos ember, ezért könnyedén érthetnek félre. Ezt sajnos nehezen viselem. Eddig szerencsére komolyabb baj nem történt. Ricsosztól kaptam egy csomó jó véleményt, ami szintén segített, főleg olyanokat amelyek tovább fejlesztik az önértékelésem. Ez számomra nagy dolog. Ám azonban kétségeim vannak afelől, hogy az alapítvány is nekem való lehet. Főleg azok után, amik megtörténtek a múltban.
Könnyebben tudok kezdeményezni, de a zavarban vagyok című rész mindig bekavar, és ezért sajnos más ember benyomását kelthetem. Ebből is születnek sajnos félreértések. A változás éve igazából mostanában indult be igazán.

Nagyon büszke voltam magamra, mert fel tudtam mérni egy közösségben és ami a legfontosabb az, hogy a korábbi Nem Adom Fel elutasításaikból elnézve nincs miért szégyenkeznem, de látom, hogy tovább fejlődök és remélem, hogy ez így is marad.

A bejegyzés trackback címe:

https://cicusblogja.blog.hu/api/trackback/id/tr1514880662

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása