Bizonyára ismerős az az érzés, amikor közeledik a szeretet ünnepe. A régi időkben ezeken a napokon összegyűl a család és az ünnepi asztalt körülülve hallgatják egymást karácsonyi muzsikát a rádiókban - már sokszor elmesélt és gyakran a mesélő hangulata szerint változó - a gyerekek játszottak, rohangáltak a felnőttek között, megvitatták az élet nagy kérdéseit. Nyugalom és béke honol a házakban, még a történelmileg nehezebb időszakokban is. Úgy tűnhetett, hogy erre a néhány napra szinte megáll az idő és a szeretet vette át a szerepet a családok életében. A karácsony hangulata, színei, illatai mesések. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a világ évről-évre folyamatosan változik, és nem lehet a régi dolgokhoz foggal-körömmel ragaszkodni.
De talán nem kellene megfeledkeznünk arról a nagyon fontos dologról, a karácsony díszítésről. Amúgy is mozgalmas és gyakran igen megterhelő feladatokkal egészülnek ki. Meg kell tervezni és el kell készíteni az ünnepi díszítést, ki kell találni, hogy ki milyen díszeket rakjon fel. Mindezt természetesen a szokásos feladataink, a mindennapi munkánk mellett.
A családok másik részének ugyan az ünnepi menü beszerzése és elkészítése nem feltétlenül jelent akkora megterhelést, de az ajándékozás már igen. Így Karácsonyra időzítik azoknak a dolgoknak a beszerzését, ami feltétlenül szükséges. Legfeljebb csak a terített asztalon megtalálható ételek típusában vagy mennyiségében volt különbség.
Van a családoknak egy harmadik csoportja is, ahol az ajándékozás már semmilyen szempontból nem magáról a megajándékozottról vagy az ajándékról szól. Náluk szinte árverseny alakul ki, és csupán az a fontos, hogy ki milyen drága ajándékot tud beszerezni a másiknak, és nem az, hogy mit vesz, vagy akinek szánták valójában mit is szeretne, az meg végképp nem szempont, hogy kinek mire is lenne igazán szüksége.
De akármelyik anyagi helyzetben lévő családot nézzük is egyben mindenki közös abban, hogy megfeledkezik a Karácsony lényegéről, a szeretetről. Mára ez az ünnep is egy feladat lett a sok közül, amit a társadalmi elvárásoknak megfelelően és anyagi lehetőségeink szerint meg kell oldani. A cél az, hogy ezt minél frappánsabban, minél gyorsabban és minél kevesebb energia befektetéssel tudjuk le és használhassuk ezeket a napokat a pihenésre. Így legtöbben nem teszünk mást, minthogy elkészítjük a szokásos ünnepi menüt, még akkor is, ha a család nem feltétlenül szereti. Megvesszük az újabb sálat, nyakkendőt, zoknit, legót, dvd-t - és még sorolhatnám - a fa alá, mert ez a legegyszerűbb, könnyen beszerezhető és még csak sokat sem kell törni a fejünket, hogy kit mivel ajándékozzunk meg. A szegénységben élő családoknál pedig a bánat és a szomorúság veszi át a helyét a szeretetnek és a békességnek, mert még sokszor az ünnepi menü is gondot jelent.
Nekem jólesett számomra, mert legalább segíthettem azoknak a rászorulóknak, akik nem nagyon ünnepeltek a szeretet ünnepét. A múlt napokban segítettem saját cuccaimat adni a Mikulásgyárba. Szóval elsősorban a praktikus és feltétlenül szükséges dolgok fognak a fa alá kerülni a rászorulóknak.
Készítettem egy videót is, amely mikulással is beszéltem! Szó volt arról mit gondoltam a karácsonyról, az adventről és múltkori Jobb velünk a világ eseményről. A jelentekről viszont készítettem felvételt az év végi gospel kórus buliról és a Diótörő fesztivál helyszínéről.
