Nagy öröm az, ha a szeretteimnek boldogságot hozhatok az életébe. Kb. ugyanolyan
dolog ez, mintha várok egy rajzfilm megjelenést, és amikor az megérkezik,
akkor megnézem, és türelem kérdése mikor veszem DVD-n és mikor töltöm le online!
Az életem részévé válik.

Napsugár Anna 2014 óta jó ismerősöm a közösségi oldalon. A Nem adom fel alapítványon ismertem őt
és ő volt ott az egyetlen, akit senki sem tudott
ellenem hangolni. Emlékszem arra, amikor a
Nem Adom Fel  reklámforgatásra csatlakozott.
Azon a napon korábban bementem a Petrik Lajos iskolába,
majd bizonytalanul elmondtam a mondanivalómat. Szerencsére nem került elő a Youtube-n, csak Annáé!
Eltelt azóta 1 év! Anna bizonyos okok miatt eltávozott a Nem Adom Fel alapítványból, és saját életcélját dolgozza.
Dalszövegírásra az eddigi élettapasztalatait, valamint a családi szeretetét belé öntse. Zenei klipjeit, jeltáncművészettel és feliratozva fordítsa át a klip zenéjét ami segítséget és örömet nyújt nemcsak a sorstársaknak.
Tanulságos, élmény dús, látványos modern klip, mindenki számára sok mondanivalóval és értékkel, az esélyegyenlőség megteremtésével. Ez Napsugár Anna hivatalos megpróbáltatása.
Sokszor előjöttek a régi emlékek kellemes szakaszai.

1 év után egy 22 éves mozgássérült lány Szlovák Dorina, aki elképesztő intenzitással élte az életét.
Ő volt az egyetlen Nem Adom Fel sorstársunk,
aki kicsi kora óta imádott szerepelni,
de az egészen úgy indult, hogy nem volt magáról jó fényképe, mint a többi alkotás.
Az elkészült képek között ezzel szeretett foglalkozni. Mivel több szakmabeli – fotós, modell, sminkes, divattervező – is biztat, hogy nem adta fel,
mert az adottságai megvannak hozzá.
Tudott futni, ugrálni, lovagolni.
Egy ismeretlen eredetű izomsorvadás miatt fokozatosan legyengült, és járás képtelenné vált. Boldog lány volt, akár a többi sérült, küzdött e fajta betegség ellen, és egyszer csak feladta az életet! Dorina lehunyta két szemét és mélyálomba merült.
Az angyalok vigyáznak a lányra! 2015 November óta Mennyország utca 6-ba lakik.

Elszántam arra magam, hogy átvegyem Dorina helyét. Nem vagyunk egyformák,
de én ragaszkodom a divatra és a modellkedésben. Hiszek az álmaimban,
mert én mindent ki tudnék próbálni olyan dolgokat, amire számít az nekem.
Több az esélyem arra, hogy fotózkodjanak velem, és modellkedjek a kifutókon.
Nem szabad arra gondolni, hogy ki mit mond, hanem hogy mi mit szeretnénk és mi nekünk a legjobb!
Pl: milyen ruhát viseljük, vagy milyen smink van rajtunk.
Mi nők többre vagyunk képesek! A Nem Adom Fel kávézóban szervezték a Relatív szépség záró fotózását
és sminkezést, melynek a lényege az volt, hogy a fogyatékkal élők esélyt kapjanak arra, hogy modellkedjenek (köztük én is). Mozgássérült és egyéb fogyatékkal élők vártak, és részt vehessenek az eseményre.
Nehezen viseltem a megváltozott helyzetet és órákig izgultam, mikor jöjjek én fotózásra.
Az MTVA interjúban beszámoltam, hogy van egy különös álmom, hogy egy színpadon debütáljam magam, és modellkedjek.
Jóval később a Relatív szépség nyitókiállítása a PostART-ban tartottak meg Budaörsön.
Amikor megláttam az elkészült képeket, rádöbbentem ezzel a képpel és arra szeretnék felhívni a figyelmet,
hogy sikeres auti/epis modell vagyok én!

Eszembe jutott egy 2006-os anime amelyet Kiranin Revolution (Magyar címe: Kilari) a címe. A főszereplő, Tsukishima Kirari, aki egy 14 éves lány. Nem törődik a szórakoztató világgal, mert az elméjét lefoglalja az, hogy sztár legyen. A sztársággal kapcsolatos rögeszméje azt fokozza, hogy szeretetről legyen tanácstalan. Először apja nem engedi, hogy felléphessen sztárnak, de a nagyanyja segítségével mégis beleegyezik. Viszont nagyon sok nehézségekkel áll szembe az élettel, hogy valódi sztár váljon belőle. Nagyon tetszett.
Először úgy éreztem, hogy a közösség nem fogadták el a másságomat, de aztán megértettem, hogy lassácskán mertek kezdeményezni a kapcsolatot. Más vagyok, de sokat tanultam a Nem adom fel élettől. Barna úgyszintén is megtanulta tőlem miért vagyok más, viszont kis lépéseket megtett azért, hogy közelébe legyek a szerephez. Az álmaikba macskaként át tudtam élni a szenvedélyt, de volt, hogy ott is elszakadtam egymástól. Nem volt köztem olyan akadály, mint emberi életükben. Volt olyan, amikor megsérültem azért, mert meglepetés akartam felkészíteni, hogy furulyázzam a kávézóban. Azt hittem, hogy soha többé nem játszom el, de volt kellemetlen félreértés, de elfogadták, hogy nemcsak énekelek, de zenélek is. Szerencsére szép befejezéssel zárult, aminek én nagyon örültem, hogy lassan elfogadták engem a NAFOSOK. Tanulságos mindenkinek, miért kerültem a NAF alapítványba, némi félreértésekkel bonyodalmas kalandokkal.

Ekkor derül ki az, hogyan kaphatok saját szerepet! 

Emlékszem arra, hogy a szüleim, nagyszüleim és a rokonaim kizárólag gyermekkorom fényképeimről rajonganak. Én tiltakozom, mert elmúlt időkben analóg fényképezőgépet használtak és egy kattintással fényképeztek hozzátartózóikat. 
Az autizmusomból kifolyólag van nekem ilyen képességem, mint az ének/zenélésnél. Tapasztalatból kiírom, nincs igazuk a szüleimnek, hogy szívtelenül elvettek a fényképezőgépet és a videókamerát. Nekem is van szándékom megtanulni.
Ez is van része az informatikai világnak!  Ilyen időkben történtek meg, aztán lassan megváltozott digitális világgá.

Hogyan fogadtak be? 

Tavaly óta arra terveztem volna, hogy részt vehessek a Mozdulj közhasznú egyesület VI. Integrált Divatbemutatójára, de nem jutott nekem szerep! Ha leírták volna, hogy mettől és meddig tartana a jelentkezés, akkor simán regisztráltam volna hamarabb.
Nagyon megsérültem, mivel már vissza is írtam nekik, hogy pedig szerettem volna én is részese válni a modellkedésben. A Mozdulj egyesület elnöke megjegyezte, hogy így alakult, de jövőre is szerveznek divatbemutatót, de akkor számíthatnak rám feltétlenül! Vannak dolgok, amelyeket meg tudok oldani magamtól,
de akkor is megtagadnak és itt hagynak engem önző és undor módon.
Mivel ez különleges divatbemutató lenne számomra!
Tündi azt mondta, hogy egyedi vagyok, és nem szabad csüggednem olyan dolgok miatt, ami fölösleges!
Meg akartam volna mutatni mindenkinek, hogy egyszerűen, de szépen is fel lehet öltözni 20-as-30-as évekbeli stílusban! Egy nő sokkal jobban öltözik, mint egy férfi, hiszen maga egy része nagyon szeret divatosan viselni. Divatbemutatójára sok szeretettel várják az érdeklődőket, amikor is a kifutó azoké szól, akik vállalják önmagukat. Én nem szerepelhetek, mert megtelt a regisztráció!
Sokszor belegondolok abba, hogy milyen sors vár rám ezután, akiket szó szerint kevést törődést kaptam tőlünk, ahelyett, hogy támogassanak engem.
Megértettem Mónikától, hogy miért nem jutott szerepem modellkedésre, mint a Nem adom fel együttes csatlakozása miatt. Egyrészt mintha nem lennék közük ahhoz, mi történik. Másrészt a ruhatervező nagyon sok ruhákat válogatta rengeteg jelentkezőknek. Sajnos!
Bár a munkahelyemen megjegyezték, és gúnyosan sértegették engem miatta, hogy ezzel lettem dühös. De nagyon sok mindent elraktároz az agyam, ahogy Mónika és Mariann sem mertek kezdeményezni az érzésemmel, hogy csalódás ér és megsérülök. De ettől függetlenül amit csinálok, azt jól csinálom. Mónika és Mariann NT-sek (Neurotipikusok. Olyan személyek, akik nem élnek autizmussal) világában dolgoznak, ahol elfogadják a sérülteket. Csak a legvégén láttam Mónikát mosolyogni és nevetni. Meg tudtam magyarázni neki, hogy sok-sok éve gyűjtöm a celebeket, kórusban járok és rajzfilmeket nézem és én azt használom lelki táplálékként.

1 év telt el mikor a fehér bot világnapján próbáltam személyesen megkérdezni tőle, s el fogadta!
Szeretném ha több kép is elkészülne rólam, és nekem is meglegyen az, ami gyermekkoromban is megvoltak. Ingyenes rendezvények alatt többet készítettek, mint most, igaz élmény volt számomra. A mostani első divatbemutató az készülőben van! De ősszintén írom be szeretném bizonyítani: Szlovák Dorina arra legyen büszke a Mennyből, hogy sikeres auti/epis modell nővé váljak én. Az élet megerősítette bennem mindazt, amit már korábban gondoltam. Nemcsak az egészséges, de a vak/gyengénlátó nők, és férfiak épp olyan gonoszak, igazságtalanok, és könnyedén kipécéznek olyan személyeket egy intézményeken, aki eltér az átlagtól.
Lehet autista, fekete, roma, stb. Sajnos ez rémisztő dolog és nagyon igazságtalan! Nemcsak egy munkahelyen, hanem mindenhol így van. Az állatvilágban nincsenek előítéletek, de az emberek között sajnos igen.
Egy ilyen fontos alkalom napján, mint pl. Napsugár Anna által közös találkozás rengeteg emlék is előbukik a felszínre. Vannak jó, de rossz emlékek is. Az ilyen időszakok stagnálnak és a fáradt, sérült lelket nyugalom és békesség árasztja el.
Az ember lelke vigasztalódik a szeretet és a sztár egyvelege között.

Ha nem sikerül, akkor meg kell állnunk, hogy erőre kapjunk, máskülönben baj lehet. Mindegy milyenek az elvárások, a feltöltődés szükséges! Amikor történik velem egy kudarc, akkor sokszor megesik az, hogy elzárkózok egy időre, hogy feltöltődjek. Néha úgy érzem magam sokszor, mint egy lemerült akkumulátor.
Ha jobban belegondolok abba, hogy sok esetben szégyelltem magam azért, mert másnak születtem, amiért lemondtak, pedig inkább legyek más, mint egy unalmas, átlagos ember a sok közül. Tisztelet a kivételnek! Hibát követtem el anno, amikor túlságosan is elkapkodtam a modell jelentkezést, így személyiségemre is mennyire kihatott. Sokan emlékeztettek már az értékeimre, de nem hittek el. Tudnám még sorolni a többi gondolatot, amelyet még a rajzfilm/anime nézése alatt, az ágyamon fekve gondoltam. Túl hosszú lenne. Annyit megjegyeznék még így a cikk végére, hogy fontosak az érzelmek.