A hétvége nemcsak a hét utolsó napjai, de ilyenkor tartok nosztalgikus délutánokat. Persze akkor, ha épp nincs semmi programok. Rendszerint itthon szoktam pihenni. Főleg vasárnap. Tulajdonképpen szombaton megyek olyan helyekre, ahol jól érezném magam. Akad, hogy átmegyek a vasárnapokba is.

A kazetta varázsa

Nosztalgikus délutánok során olyan rég látott rajzfilmeket veszek elő, melyeket anno tizenéves koromban (Cartoon Network-ön kívül) ismertem meg gyerekcsatornákat, majd az évek múlásával megnézzem online. A vasárnap a nosztalgiázás napja! Ilyenkor úgy érzem, ismét gyerköc vagyok. Berakom régen látott rajzfilmeket, animekat, vagy Mirigy filmeket és visszaemlékezek a régi szép időkre. Ugyan előtörnek kellemetlen emlékek is, de jobban szeretek a szebbekre gondolni. Nem engedhetem meg, hogy a rossz hangulat eluralkodjon rajtam. Tinédzser koromban nagy kazettagyűjtő voltam. Anno egy VHS kazetta fele annyiba került, mint egy DVD. Annyiba amennyit a pénztárcám még megengedett. Már tiniként is költöttem rajzfilmekre. Sokan mondják, hogy a VHS kazetta során a szalag folyamatosan romlik. Én nem így tapasztaltam! Szinte minden videokazettát rongyosra néztem volna, torzulásokat nem észleltem. Akadt olyan kazetta, ami kattogott. Nem érdekelt. Tudtam élvezni az animációs filmeket, mert rendszerint saját hagyományos televizió volt nekem. Ilyenkor a kazetta „panaszkodásait” nem észleltem. Nem is akartam. Ma már a videokazettákat nem forgalmaznak. 2009-2010-ben végleg kivonultak a piacról. Persze volt egy eset 2014-ben, amikor az üres VHS-eket még árulják. A rég megvett videokazetták, amelyek fennmaradtak „műemlékként” megvannak ma is. Polcos, elemeiként emléket állítva sok szép pillanatnak.
Az első DVD-t 2006-ban vettem meg. Akkoriban nagy dolognak számított ez.
A VHS-t felváltotta nálam a DVD korszak. A DVD lévő filmeket egy gombnyomással lehetett megnézni, azonban a videokazettával más volt a helyzet.

Emlékek délutánjai

Rengeteg szép emléket örökítettem meg az elmúlt években. Jó hogy minden részletre odafigyelek. A szép, számomra nosztalgikus rajzfilmek (Cartoon network, Nickelodeon, Minimax, Fox Kids/Jetix) felidézik bennem a jó, de néha rossz emlékeket is. Volt olyan időszak, amikor régmúlt meséit nem mertem betenni. Ezeket a félelmeket azonban sikerült legyőznöm, mert az animáció nem maradhat „szennyezett”. Még annak részletei sem. Mindig a jó és vidám pillanatokra, időszakokra összpontosítok. Gyermek és kamasz koromban nem voltak barátaim. Magányos időszakomban sokat csavarogtam, jártam a boltokat, és amikor volt annyi pénzem összegyűjtve, akkor megleptem magam egy DVD-vel. Lila színű hátizsákommal jártam az utam. Volt olyan is, amikor magnókazettát is vettem.
Hazajöttem, bementem a szobámba, nézzem a kedvenc rajzfilmjeimet és közben megettem a vacsorám. Nézegettem még a kazetta belső papírjait is. Az esték voltak igazán hangulatosak, mert minden este rajzfilmezéssel töltöm max. este 10 óráig. Olyan volt ez, mintha buliznék. Ez volt az éjszakai életem, mivel volt olyan este, amikor annyi mesét néztem, hogy éjszaka volt mire abbahagytam a „filmezést”.
Az ilyen esti „bulik” feledtették velem az aznapi dolgok búját, baját. A fotelon ülve néztem a TV-t. Aztán mégis eljött a másnap, és ismét mentem harcolni az iskolába. Oda ahol nem szerettek. Délután, majd a rajzfilmek, és este is volt a menedékem.

Mai szemmel és füllel jó érzés régi kedvenceket megnézni és nosztalgiázni. Olyan ez mintha régi barátokat hívnánk meg sütizni, beszélgetni. Ugyan még csak 30 éves vagyok, mégis öregnek érzem magam. Már nem vagyok olyan fiatal, mint annak idején. Még 10 év, és átlépem a középkor kapuját. Régen kölyökképű gyermek voltam, ma már komolyabbak az arcvonásaim. Az idő múlásával pedig ez csak komolyabb lesz.