Idén november elején szeretettel várták a kedves látogatókat, akik a Japán kultúra iránt érdeklődtek.
Idén már a 8. éve rendezték meg a Fővámtéri Vásárcsarnokban a Japán napokat. Természetesen a Magyar-Japán Baráti Társaság segítsége és támogatása nélkül nem tudták egy ilyen, az igaz japán kultúrát bemutató rendezvényt megszervezni.
Volt egy csomó azokból a termékekből egyenesen Japánból, amelyekből nagyon szeretném megvenni. Ilyen Pl: Yukata és Obi. A yukata a többi kimonóéval szemben nem selyem, hanem pamutvászon. Csak nyáron, májustól szeptemberig szokás viselni, és nem vesznek alá alsóruházatot. Tekintettel a mai fiatalokra legtöbbször előre megkötött obit adnak hozzá. Az obi a kimonó és yukata megkötésére és díszítésére használt széles öv, férfiak és nők is hordják. Anyagát tekintve a legegyszerűbb pamuttól a legfinomabb kézi festésű selyemig mindent felhasználtak. Nagyon egyedi mintázatuk van, és nagy szégyen lenne, ha a szüleim valami ízléstelen undort vágnának, miért vennék ezt a pompázatos ruhát. Szerintük hülyeség, ha én megvenném méregdrága pénzért, és hordanám yukatát. Érdekes dolog nálam, hogy a Hopp Ferenc múzeumban csak 5-10 percig hordtam ezt a csodálatos japán ruházatot. Mintha újjászülettem volna, és belőlem magányos gésa lennék
Elmentem egyszer egy standhoz, és ott aztán egy rendes embernek köszönhetően meg tudtam venni ,,olcsón" rizsízesítőt. Eszembe jutott az az anime, Clannad, egy drámai anime, ami persze nehézségekkel kell szembenézni. Benne az animeban volt egy kislány, ami rizzsel szórja az ízesítőt, s úgy eszegeti üresen a rizst.
4 ízben kapható, de 3 ízben vettem meg: Tojásos, tonhalasos és lazacos ízben. Véleményem szerint az egész japán termékeket már évekkel korábban le kellett volna értékelniük az árakat. Mi magyarok tudjuk, hogy 1 Euro, azaz 350 Ft. Ha 350 Ft-ról váltjuk japán jenre, akkor 148 Jen marad. Ezért is méregdrágák tudnak lenni, sajnos.
Másnap csütörtökön újabb origamit készítettem el (de nagy nehezen), ami elkészült a saját madaram.
Meghirdették a haiku versenyt, ezért nyomban felkészültem a saját őszi haikumra. Györgyi, aki szeret haikut írni, de azért hajlandó voltam beszélgetni egy kicsit.
Cziffra Addrien, aki az ELTE japán tanszékének doktorandusz hallgatója,a haikuról és annak a jellegzetes jellemzőiről tartott előadást. Amióta megtartotta az előadást, 2 témát adott meg a versenyre, méghozzá a tél és a zúzmara. Pedig az őszről írtam volna, a tél viszont decemberben várható. Megerősödtek a félelmek, s egyáltalán nem készültem fel erre a témára, emiatt nagy nehézség állt nekem a másságom miatt. Inkább hibáznék, mint nyernék, mert nyáron gondolván 2.lettem a Hopp Ferenc múzeumban. Inkább megadom nekik az esélyt, hogy nyerhessenek. Megtanultam a szüleimtől valamint a Music Fm-esektől, hogy az élet egy tapasztalat. Nem kell mindig nyerni! Elég, ha ott vagyok, és élvezzem. Megfogadtam magamban, hogy nemcsak verseket írom, hanem haikut is.
Míg közben olyan előadások hangzottak el, mint a Nito-jutsu-Seishin-Ryu harcművészeti bemutató és másnap délután Shirai Aya és Miyamoto Keiko tartottak félórás koncertet.
Kicsit sok volt nekem egyszerre az a nap, mert elég sokan voltak. De ettől függetlenül jól éreztem magam, csak picit elfáradtam. Ráadásul csalódtam az eseményre, mert egyrészt kevés volt az előadás, másrészt meg bő félóra, amíg el nem kezdődne a következő műsor.
