1946. augusztus 19.-én született Budapesten, a Magyar Szent István-renddel és Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar rajzfilmrendező. A nevéhez fűződik az első magyar alkotásért odaítélt Oscar-díj, melyet az általa rendezett háromperces A légy című film 1981-ben kapott a legjobb animációs rövidfilm kategóriában.
Már általános iskolás korában érdeklődött a filmkészítés iránt, ezért a Dési Huber Istvánról elnevezett rajzkörbe és a Ferenczy szakkörbe járt. Később a Mafilmnél kezdett el dolgozni, mint díszletfestő és trükkfilmrajzoló. 1968-ban felvételizett a Pannónia Filmstúdióba. Ő is – akárcsak Jankovics Marcell – fázisrajzolóként, majd kulcsrajzolóként, később animátorként dolgozott. Közreműködött az 1973-ban bemutatott János vitéz elkészítésében. Majd Jankovics Marcell mellett, társrendezőként a Gusztáv sorozatot készítette.
Első önálló animációs filmjét, melynek címe a Kő volt, Nepp József ötlete alapján készítette 1974-ben.
Következő alkotása, a háromperces A légy az 1981-es gálán Oscar-díjat kapott a legjobb animációs rövidfilm kategóriában.
Egy évvel később elkészítette a Holtpont című önálló animációs filmjét.
A Gravitáció című művének forgatókönyvét majd tíz évvel korábban beadta, de a film csak 1984-ben készült el.1988-ban beadta a papírjait Kanada bonni nagykövetségére. Két héten belül megkapta az állandó letelepedési engedélyt és a repülőjegyeket. Kanadában a Nelvana rajzfilmstúdióban kezdett dolgozni, később saját stúdiót is alapított Super Fly Films néven. 2002 óta ismét Magyarországon él, és saját stúdiójában tevékenykedik.
40 év várakozás után 2019-re elkészült Az utolsó vacsora című 11 perces animációs filmje. Az eredeti koncepció szerint megalkotott rajzfilm 8 ezer kockája 21. századi technológiával, 3D animációval készült. A film 2019 szeptemberében a legjobb animációs film díját nyerte meg az Argentínai Nemzetközi Keresztény Film Fesztiválon
Ez az előadás nagyon is érdekelt, mivel szeretem rajzfilmeket/animekat. Egy férfi ült előttem. Kissé zavaró volt, mert a fejétől nem láttam semmit, és nem tudnék képet készíteni. Rófusz Ferenc, Oscar-díjas rendező arról beszélt, hogy miként készült el egy Oscar-díjas animációs rövid film A légy. Milyen volt az 1970-es 80-as évek Magyarországon elkészíteni. Bejárni egészen Amerikán át egészen Kanadáig és hogy miben változott azóta, ahogy megkapta az aranyló Oscar díjat. Nem szeretném elárulni a rendező érdekességeit, ám egy dolgot bátran leírhatok. Rófusz Ferenc egy napon találkozott Disney alkotójával Bill Littlejohn-al, aki nagyon szerette Rófusz munkáját, meg is hívta magához Los Angelesbe, elvitte a nagy stúdiókba, mindenkinek bemutatta a magyar tehetséget.
A légy című animációs filmről
Annak idején belevágott a légy nézőpontjából megrajzolt filmbe, gyorsan rádöbbent, miért nem foglalkozik ezzel a technikával senki. A munkát úgy kell elképzelni, mintha egy valós teret méterenként lefotóznának, csakhogy itt mindent meg kellett rajzolni. Zsírceruzával dolgoztak celluloidra, a fekete-fehér rajzokat mesterségesen sárgították meg a filmlaborban. Nagyjából háromezer-hatszáz celluloidlemezre készült rajzot egyenként vettek filmre egy hagyományos, harmincöt milliméteres kamerával. Két év munkája fekszik a háromperces animált történetben. Akkori asszisztensei később komoly karriert futottak be más területen, de animációval soha többé nem foglalkoztak. A légy kiugró sikerének egyik oka az, hogy ez volt az első szubjektív kamerás animáció, ahol egyetlen kockán sem látszik a főszereplő, de a néző mégis teljes mértékben azonosulni tud a történettel.
Az előadás szuper volt, tehát nem maradt el a közös fotó. Be tudtam hozni a lemaradásokat, amit múltkor beteg voltam. Ezért születés óta vagyok rajzfilmrajongó és elkezdtem a színház és szinkron iránt is érdeklődni Aradi Zsoltnak és Jobbágy Istvánnak köszönhetően. Sokoldalúnak tartanak, ami nagydolog, mert rengeteg minden érdekel.
