A Kőbánya-Kispeten állomásán vásároltam jegyet. Nem volt olyan szerencse napom, mert vannak olyan utazok, akik gondoskodniuk kell a gyerekekkel. Ez annyira kellemetlen mikor a gyerek sírni kezd, de amikor nem sír az nincs baj.
17:27-re értem ki Martonvásárra, így kellemes idő volt. A Martonkult felé a Google térkép segített irányítani engem, hogy ne tévedjek el. Semmiképpen sem akartam kihagyni ezt a napot, mert már régóta készültem rá.
Megörökítettem, mielőtt bementem a Martonkultba!
Este különleges programmal jelentkezett MartonKultban. Az esemény házigazdájával, Kozma Milos Noellel beszélgetett 3 nagyszerű színésszel, Zsurzs Katival, Kerekes Józseffel és Földi Tamással.
Szinkron Színházzal ünnepelte a színház éjszakáját Martonvásáron. A közönség érdekes színházi és filmes kulisszatitkokat tudhattam meg. Egy kis színház, szinkron, kulisszatitkok, és talk-show is egyben. Manapság a filmek és a sorozatok mind magyar szinkront kapnak, de hogyan zajlik pontosan a szinkronizálás folyamata, hogyan néz ki a színész egy napja és hogyan zajlik valójában egy forgatás, ezekre mind választ kaphatunk, ha ellátogatunk az eseményre. Sőt, színészeink által egy élő szinkronizálásnak is szem- és fültanúja lehettem.
Azért vállaltam ezt a szereplést, hogy megmutassam magam a szinkront! Megmutassam az autizmust, és azt is, mennyire értékes emberek vagyunk a furcsa viselkedéseink ellenére. Mert igenis nem élhetünk úgy, hogy el legyünk zárva, mint egy díszdobozba zárt DVD. A másság nem szégyen, hanem egy adottság, egyediség amit senki sem vehet el tőlünk!
Földi Tamástól viszont Kaptam Dr. House. c. sorozat dramaturgját
A szinkronra visszatérve szomorú, hogy az állam nem támogatja a művészetet. Hisz a művészet egyben kultúra, ami fejleszt, tudást ad az ember kezébe. Legyen szó zenéről, irodalomról vagy épp színészetről. Igaz hogy a kissé lepusztult állapotú színház kicsit megijesztett, de ilyennek fogadom el. Legalább láttam a valódi életet abból a burokból, melyben élek. És nagyon sok mindent kaptam ezen az alkalmon, ami számomra felért egy csodával. Egy olyan csodával, amit szívesen átélnék ismét.
A 20:23 vonattal indultam vissza Budapestre.Nagyon elfáradtam a nap végére. Kúráltam magam amennyire csak lehetett. Sokáig kell pihennem! Persze az alvást folytatnom kellett napközben is, mert gyenge voltam. Szerintem valami vírus lehetett, mert miközben lábadoztam olyan érzésem volt szájon keresztül lélegezve, mintha covid oltást kaptam volna. Vírus vagy sem nagyon nehéz volt ez a betegség. De a lényeg az volt, hogy jól sikerült a szinkron színház.
