Buda második lóvasútja 1868. június 30-án indult el első útjára a Lánchíd budai hídfője és a Zugliget között. A zugligeti végállomáson először egy faszerkezetű várópavilon fogadta az utasokat, majd ennek helyén az 1885-ös Budapesti Országos Kiállítás alkalmából, a megnövekedő turistaforgalomra felkészülve, egy nagyobb, tartósabb, téglából és fából készült várócsarnokot és indóházat alakítottak ki. A Kauser József (1848–1919) tervezte épület szépségét leginkább az a gazdag faoromzatos nyeregtető és favázas tornác adja, ami az alpesi, 19. század eleji nyaralókra és fürdőkre volt jellemző.A lóvasút pályáját 1896-ban villamosították, 1903-ban pedig elkészült az új villamos-végállomás az egykori Fácán vendéglő alatti szurdokban. A régi lóvasút-végállomás épülete egyszerű megállóhellyé vált, 1977-ben pedig, a Moszkva tér és a Zugliget között közlekedő 58-as járat megszüntetésével, végleg elvesztette kapcsolatát a villamossal. 2020-tól kulturális központtá alakult.
Történt egyszer, hogy először részt vettem az 1. Aura egyesület által társasjáték klubban, ahol Dávid szervezi. Nagyon örült annak, hogy én is becsatlakoztam a nagy eseményre. 4 óra játék alatt nagyon kell koncentrálnom, mintha XBox-on játszanék.
Elhoztam magammal a Flúgos Futam társasjátékot, ami a többieknek annyira megtetszett, hogy az egyik játékmester kölcsönvette. Remélem nem tesz tönkre, és megveszi saját magának.
Belegondolva óriási dolog történt. Nálam és többi sorstársaknál mindig az történik, hogy hiába magyarázzák el egy adott társasjáték szabályát én csak akkor értem meg igazából, ha már a közepén vagyok. Most is így történt.
Mára már megváltoztak a dolgok. Egy dolgot megtanultam az elmúlt években. Amikor hosszú idő kellett hozzá és volt, amikor rövidebb. Talán a sok évnyi tapasztalat kicsit megerősített. Mintha ezt a feszültséget rajtam vezette volna le.
Miközben teltek az órák aznap este záróra volt. Hazafele a fejemben annyi gondolat ment. Sokat jár az agyam. Az utóbbi időkben történt eseményekre emlékeztem vissza, valamint arra, hogy mennyire jól éreztem magam ezen a vasárnapi délutánon. Új közösségre bukkantam, ráadásul van másik is. Van most már mire építeni, persze gondos odafigyeléssel és nem ugyanazokkal a hibákkal, mint amiket évekkel ezelőtt elkövettem Dáviddal. Persze nem szabad beleélnem magam komolyabb dolgokba. A fejlesztéseknek köszönhetően már nem vagyok rosszul egy társaságban. Ugyan a zavartság bennem van még, de már könnyebben tudom kezelni mindezt. A pszichiáterem szerint jól haladok és mindenről beszámolok neki, ami velem történik.
Türelmesen várom majd a következő alkalmat, melyről szintén fogok majd beszámolót írni. Nemcsak erről, de az adott játékokat is közelebbről fogom majd megmutatni.
