Ráébredtem aznap reggel,
Ragyogás kezd közbeszólni.
Élem én a hétköznapi életet,
Meleg ölelésem őrzi kezeim.

Csillan a napsugár fénye,
Érzem a meleg nyári napsugárt,
Élvezzem a virágzó rétet,
S a folyó sodró áramlást

Egy nap álmodtalak rólad,
A szívem oly összetört,
Sajnálom, hogy soha
nem térsz, mint egy elhulló könny.

A napok s az évek elmúltak,
Hiszek benned, mert gyermekkorunktól
Barátok voltunk, mint fénylő csillag,
Hibáink most is tanulandó.

Kavarognak bennem az érzelmek,
Kapcsolataink már régen elhagyott,
Várod, hogy lépjek, de nem merek,
Szeretetünkkel élhessük e világot.