Van, mikor búcsúzni kell,
Emlékezetemben aludhatsz békében.
Őrzöm majd a halhatatlan időt!
Vagy a múltból mi jő elő?

Hisz embernek láttál mindig,
Itt kell lenned, hogy elhidd
A hangod, mely szavakat adtál,
De lelkem tisztává vált.

Úgy szeretnék viszontlátni téged,
Hisz te vagy a fény az égben!
Hogy is képzeljem a létet,
Most már az életed is átélted?!

Könnycseppjeim csak folynak, mint
Véget nem érő zokogás, hisz
Suttogásukban ott hallani, László neved,
Szívünkben őrizzük örök emlékedet!