Ó, te andalító hisztérika!Sosem hittem volna,Hogy ez megtörténhetett újra!Miért tagadod meg fájó múltadat? Én már egyedül maradtam csendesen,Könnyes szemmel a múltat átlépem.Sokszor megátkoztál ezeregyArcot, de mégis ki vagy te éppen? Körbevettek, óvakodtak, s szerettek téged,Gyűlölet lakik ott a…