A mai nappal véget ér a karácsonyt megelőző készülődés. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég ezen a napon. Amikor pedig a negyedik gyertya lángja is felragyog, eszünkbe juthat a napkeleti bölcseket vezető betlehemi csillag ragyogása. Tehát ez azt jelenti, hogy elérkezett a karácsony: boldogan ünnepelhetjük Jézus Krisztus születését, a nekünk adott végtelen Szeretetet. Ebből következik, hogy az utolsó hét hossza lehet csupán egy nap, amikor a negyedik vasárnap épp december 24-re esik vagy akár egy teljes hét is, ha az utolsó vasárnap december 18-a. December 24-e minden évben az advent utolsó napja és még nem karácsony.
Tehát a negyedik gyertya színe ismét lila, csakúgy, ahogyan az elsőé és a másodiké. Ez a gyertya az utolsó az adventi koszorún. A szeretetet, valamint Keresztelő Szent Jánost szimbolizálja, aki erre a csodálatos emberi érzésre támaszkodva hirdette Jézus eljövetelét, megnyitva felé az emberek szívét. Néha olyan közel esik karácsonyhoz, egyenesen december 24-re, azaz szenteste napjára esik. Ekkor már az utolsó gyertyát gyújtjuk az adventi koszorún, így már mind a négy fénye beragyogja az ünnepvárás pillanatait. Az adventi koszorú hagyománya lelki megtisztulásra és megújulásra is alkalmat ad számunkra. Így az ünnep, csakugyan ünnep lesz, és akkora figyelemmel fordulhatunk egymáshoz, amelyet mindannyiunk megérdemel.
Karácsony megadja az életünkben, hogy a legkisebb és legfontosabb közösségünk, menedékünk, a család felé forduljuk, mert a legnagyobb érték társas életünkben a család. Életünk értelme leginkább közösségben, a családban válik teljessé, akkor, ha abban a megbecsülés, tisztelet és a kölcsönös szeretet uralkodik. Tapasztalhatjuk, hogy a mai kor embere alig hall meg valamit. Talán nem akarunk már újabb és újabb nehézségekről, bajokról hallani, vagy megromlott a hallásunk a körülöttünk szüntelenül harsogó zajtól. Hallatlan világban élünk, amelyben jobb nem is hallani sok mindent, pedig mi magunk másra sem vágyunk, mint, hogy bennünket meghallgasson szeretettel valaki, akiben bízhatunk.
Közel a karácsony, tudatosan próbálom a lelkemet felkészíteni az ünnepre. Ideje van hát a megbocsájtásnak, a lélek megfegyelmezésének, és a megtisztulásnak. Köztudott, mennyire nem tudunk önfeledten és tisztán ünnepelni, ezen a járványidőszak alatt. Vajon mikor viszontláthatom e a barátaimat, kórustársaimat, és sorstársaimat? Tihanyi Dániel sorai is erre utalnak:
Zengjen az ének, éljen a Lélek
mindenki Téged vár!
Gyermekek, vének, égen a fények
had lássuk arcod már!
Csillag az éjben, árva-szegénynek,
mily gazdagságot adsz.
Emberek kérnek, s árad az élet,
mi hálánkban megmarad.
A hálánkban megmaradsz.
