Vannak napok, hetek, esetleg hónapok, amikor semmi nem jön össze, ezért kell valami a fogyókúra ellen. A pillanatnyi megoldás az lenne, ha fognám magam és elmennék a Margitszigetre maratonozni. Ha a futás nem is oldja meg, tudom, hogy sokat kell tornáznom rajta, hogy többet fogyjak le 10-20 kilót. Amikor nehezebben ment a futás, mert nem volt elég motivációm, mindig felelevenítettem, mit is szeretnék elérni, miért is vagyok itt valójában? Magam mögött hagyom a gondjaimat, a bajaimat és a figyelmemet, s igyekszem a zöldellő fákra irányítani. Felnézzek a ragyogó napsütésbe és alig várom, hogy rajthoz álljak az emberek elől. Megszólalt a rajtduda, és kocogással neki látok futni 2,4 km-t. Egyik lábamat rakom a másik után, nézelődöm, élvezem a napsütést. Semmire nem gondolok, egyszerűen csak létezem. Amikor megzavar egy-egy fojtogatóan rossz érzés, felgyorsítok egy kicsit és kifulladásig őrült tempóban rohanok tovább a célig. Teljesen megfeledkeztem magamról. A verseny napján ott vagyok épp testben és lélekben is. Ha a lábaim már kezdik feladni, akkor még mindig (lazán) be tudok érni a célba. Amellett, hogy a legjobbat próbálom kihozni magamból, hogy élvezzem a futást és hogy jól érezzem a magam! Engedjem el, ha azt látom, nem fog összejönni a tervem, mert az csak rontom a teljesítményem! Nem számít se idő, se kilométer, csak az számít, hogy futok.

Szeretem azt a pillanatot, amikor a célba érve megkönnyebbülök és meghatódom.
Szeretek egyedül lenni, körözni a monoton pályán, a gondolataimmal (sem) törődni. Elfelejteni mindent, vagy éppen felidézni egy emléket.
Hallgatom a légzésem. Beszívom, kifújom a levegőt. Csak előre nézek. Nem nézek lefelé, se hátra. Előre, ahol a cél lebeg a szemem előtt.
Szeretek futás közben elmélkedni és megoldást találni a problémákra. Szeretnék rájönni, ki is vagyok valójában.
Azért futok, hogy jobban érezzem magam – testileg, lelkileg. Kizárólag magamért teszem. A lelkemért! Mosolyogva, hogy a lelkem is mosolyogjon.

Hazafelé már elmélázva mosolygok magamban… elfutottam a gondjaim elől, de legalább egy részüket el is hagytam valahol útközben. Ellenálltam a tavaszias, gyönyörű napsütésben, és legalább 2,4 km-t tettem meg a lábamamba a nagy megmérettetés előtti napon… az egész napos városnéző séta hatása csak a verseny reggelén jelentkezett, ami nem túl kellemes érzés. Bárcsak minden ilyen egyszerű lenne…

Következő nagyobb megmérettetés az Aldi Női futógála futóversenye, ahol új helyszínen a Népligeten lesz. Ha minden jól alakul, akkor további egészségi és mozgási posztokat alkotok majd.