A Kincsesház iskolában érdekes nap volt az életemben. Negyedik osztályos voltam, ahol egy feladat várt rám. A suliban részt vettem az 1848. március 15-i ünnepségen. Az iskola tornateremben tartottak ünnepséget, így tehát verset szavaltam és énekeltem a többiekkel. Az eseményt Csiszár Zita és Asztalos Ági néni szervezte, melyet Rab András büszke volt ránk. Sajnos a felvétel nem volt felvéve, így sajnos az emlékembe maradt. Érdekes esemény volt számomra. 1999. március 14-ére, a keddi és a csütörtöki szakőrön főpróbára kellett menni. Az egész délután erre ment rá. Jobban szerettem volna itthon lenni, pihenni és este a Cartoon Network-n Én vagyok Menyust nézni. Fontos volt a főpróba és bebizonyítsam képes vagyok szerepelni, mint Menyus. Másnap délelőtt volt a nagy show műsor! Kicsit úgy éreztem magam, mintha egyike lennék a sok kiállított emberi dísznek. Ahogy egyszer az 1998-as karácsonyi előadás során én voltam az egyik szereplő, ahogy töröm a mákot. Kb. olyan ez, mint a Himnuszra tisztelnénk!
Petőfi Sándor
A MÁRCIUSI IFJAK
Szolgaságunk idejében
Minden ember csak beszélt,
Mi valánk a legelsők, kik
Tenni mertünk a honért!
Mi emeltük föl először
A cselekvés zászlaját,
Mi riasztók föl zajunkkal
Nagy álmából a hazát!
A földet, mely koporsó volt
S benn egy nemzet a halott,
Megillettük, és tizennégy
Milljom szív földobogott.
Egy szóvá s egy érzelemmé
Olvadt össze a haza,
Az érzelem "lelkesűlés",
A szó "szabadság" vala.
Ezt a részletet szavaltam az ünnepségre!
Oh ez ritkaszép látvány volt,
S majd ha vénül a világ,
Elmondják az unokáknak
Ezt a kort a nagyapák.
És mi becsben, hírben álltunk,
Míg tartott a küzdelem,
De becsünknek, de hirünknek
Vége lett nagy hirtelen.
Kik nem voltak a csatán, a
Diadalhoz jöttenek,
S elszedék a koszorúkat,
Mert a szóhoz értenek.
E sereg, mely, míg a harc folyt,
El volt bujva vagy aludt,
Igy zugott a diadalnál:
Mi viseltünk háborut!
Legyen tehát a tiétek,
A dicsőség és a bér,
Isten neki... nem küzdénk mi
Sem dicsőség-, sem dijért.
És ha újra tenni kell majd,
Akkor újra ott leszünk,
És magunknak bajt s tinektek
Koszorúkat szerezünk.
Viseljétek a lopott hírt,
A lopott babérokat,
Nem fogjuk mi fejetekről
Leszaggatni azokat.
Abban lelünk mi jutalmat,
Megnyugoszunk mi azon:
Bárkié is a dicsőség,
A hazáé a haszon!
Pest, 1848. június
Cselekmény:
A kokárdával fémjelzett március 15. illeszkedett az 1848-as európai forradalmi hullámba, egyedüliként fejlődve a sikeres katonai ellenállásig. Függetlenségi ambícióinkat az osztrák elnyomó csak az orosz cár hadereje segítségével volt képes leverni, másfél év múltán.
Március 12-én Irinyi József megszövegezte az ú.n. 12 pontot, ami a viszonyokról a polgári berendezkedésre való áttérés forgatókönyve volt.Ezt az Ellenzéki Kör ülésén elfogadták. A bécsi, március 13-i forradalom hatására március 15-én az egész városban kihirdették a 12 pontot. A forradalom szervezői a márciusi ifjak voltak. Néhányuk neve álljon itt: Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál, Klauzál Gábor, Nyáry Pál, Irinyi József, Bulyovszky Gyula, Sükei Károly, Bozai Pál, Telepi György, Vidats János, Gaál Ernő és Hamary Dániel - ma országszerte sokuk nevét viselik köztereink.
Március 15-én Petőfi az alkalomra frissen írt költeményét, a Nemzeti Dalt először a Pilvax Kávéházban olvasta fel, Jókai Mór pedig a 12 pontot tette közé. Ezután a jogi, az orvosi karok hallgatói, majd a mérnök és bölcsészhallgatók előtt is megtörtént a bemutató.
Az így verbuvált tömeg a Landerer és Heckenast-féle nyomdához vonult, ahol az ismert körülmények között kinyomtatták a két programadó dokumentumot. Itt reggel tíztől délig felügyelték a szabad sajtó működését, majd a tömeg szétoszlott, azzal, hogy délután Budára, a Helytartó Tanács épületéhez vonulnak, Táncsics Mihály radikális gondolkodó kiszabadítása céljából.
15.00. órakor népgyűlést tartottak a Nemzeti Múzeum előtt, majd onnan a Városházára mentek, ahol Szepessy Ferenc polgármester és Rottenbiller Lipót alpolgármester támogatásával elfogadtatták a 12 pontot.
A Habsburg Helytartótanács elnöke, Zichy Jenő beleegyezett a sajtóvétség miatt ülő Táncsics kiengedésébe, a cenzúra eltörlésébe és egy Sajtóbíróság megalakításába, egyben ígéretet tett, hogy a helyőrséget nem fogja bevetni a forradalom ellen.
A Nemzeti Színház aligazgatója, Bajza József március 15. estére a Bánk Bán operát tűzte műsorára, ami ugyancsak a forradalmi hangulatot táplálta. Március 15-e képen teljes sikerrel zárult, ám a háttérben már gyülekeztek a forradalmunk eltiprását óhajtó császári erők.
Március 15. az 1848-as forradalom évfordulója, nemzetünk egyik legjelesebb ünnepe! Hőseink bátorságáról, tetteik nagyságáról méltón emlékezzünk. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Magyarország újkori történetének egyik meghatározó eseménye, a nemzeti identitás egyik alapköve. Társadalmi reformjaival a polgári átalakulás megindítója, önvédelmi harcával a nemzeti mitológia részévé vált.
Nagy dolognak számított nekem, amelyet gyerekkoromról írok erről egy rövid kis megemlékezést, mivel ez is az életem egyik legfontosabb része volt.
